KRITIKA

Ez egy 2007-es lemezkritika Skye Sound Solider c. albumáról. Nem mi írtuk a google-ban találtam valmi blogban, csak gondoltam leírom érdekességnek. Az lemezen található összes számról ír vmit. Tehát a kritika:

"Na, csak megvan az új Skye-lemez! Igaz, hogy elvileg már október óta kint van, idén februárig viszont se híre, se hamva. Most viszont jól meg is kritizákolom. Skye-ról egyébként annyit érdemes tudni, hogy egy dögös kis 88-as évjáratú énekescsaj Kanadából, akinek kurva jó hangja van, és fasza kis gitárpopban utazik. OK, ez úgy hangzik, mintha valami Avril-kópia lenne, de mégse. Az mondjuk tény, hogy így 19 évesen még nem egy nagy dalszerző, viszont egyrészt tehetséges, másrészt olyan szerző/producerteam áll mögötte, mint a The Matrix (utsó 2 Korn album, vagy pont Avril Lavigne) vagy Tim Armstrong (Rancid/Transplants, de pl. Pinknek is írt dalokat)!! Ráadásul aki 16 évesen olyan dalokat tesz le az asztalra, mint a Billy S. vagy a Number One, az nem hibázhat másodszor se, nem? Na, lássuk az egyes dalokat.

1. Music Is My Boyfriend
Egész jó nyitódal, bár nem olyan magával ragadó, mint a Number One az első albumról. Gitár szerintem egy szál sincs benne, végig ilyen hip-hopos (?) programozott dobok, billentyűk vannak benne. Szóval, elsőrangú popnóta, igaz, egy kicsit repetitív. Na meg a szöveg kritikán aluli, de egyrészt ez egy popdalnál kit érdekel (főleg, ha az ének ritmikája ilyen jól passzol a zenéhez), másrészt mit várunk egy 19 éves lánytól? ;-) 9,5/10

2. Human
Az album "slágere"/fő klipnótája, teljesen megérdemelten. Egy tökéletes popszám, fura, de egyből a füledbe ragadó hangzásvilággal. Olyan, mintha a kb. 2000/2001-es Britney Spears-slágereket kevernénk a Nine Inch Nails szanaszét torzított hangmintákból ezerszer szétszedett-összerakott tébolyával. Ráadásul a háttér tele van mindenféle apró kis hangkollázsokkal, amik csak sokadik hallgatásra esnek le, így nem válik unalmassá. 10/10

3. Boyhunter (feat. Aksent)
Ez egy hip-hoposabb dal, ráadásul baromi fogós, innentől egy magára való csajbuliból sem maradhat ki ez a szám! :-) Itt is tele van mindennel a háttér, fúvósok, eszement vokálok, mondjuk a vendégénekes csaj nem kéne bele, de hát végülis elrontani nem tudja. A szöveg meg... Engem miért nem támadnak le az ilyen csajok? :-) 9/10

4. Ghosts (feat. Tim Armstrong)
Le sem lehet tagadni Tim Armstrongot, akár a saját szólólemezére is felkerlhetett volna. Olyan, mint egy Transplants-dal, csak sokkal jobb (hiába, Skye tud énekelni, Skinhead Robbal ellentétben). A szöveg is, meg az orgona a háttérben, meg Tim dünnyögése és szörfgitározása a háttérben baromi jól hozza a Transplants-féle gengszteres hangulatot. Marha jó, na! 9,5/10

5. My Favourite Tune
Eddig itt a leghangsúlyosabb a torzított gitár, viszont maga a szám baromi középszerű. Egyszerűen szürke a többihez képest. Amúgy meg az első szám párja, most nem "a zene a pasim", hanem "a pasim a kedvenc dalom", ugye, hogy szörnyen hangzik? 6,5/10

6. Scary Love
Az ilyen ne hagyj el, bébi jellegű tizenkettő-egy-tucat lassú dalokat már a legutóbbi Avril-lemezen is léptettem. Van ilyen is, végülis inkább legyen, mint ne, de hát akkor is. 4/10

7. Into Action (feat. Tim Armstrong)
Ez a szám majdnem egy az egyben ugyanaz, mint ami Tim Armstrong szólólemezén is megjelent, csak most végig Skye szerepel a verzékben is, nem csak a háttérvokált nyomja. Hát... nem ártott volna mást is csinálni vele, mint kicserélni az éneksávot (jó, más a szöveg is). Ráadásul Tim halál laza dumája az eredetiben sokkal jobban üt, Skye szövege egy kicsit bugyuta. Másfelől Skye iszonyú dögös, kihívó hangja engem teljesen letarolt, meg hát Tim gyaorlatilag megírta a Nagybetűs Ska Slágert. Már ezért az egy számért (na jó, meg a Human-ért) érdemes meghallgatni a lemezt. 11/10!

8. Cartoon
Na, itt viszont zseniális a zene elég borultan indul, aztán ez később lazul valamennyit, aztán megint elborul, meg vagyok véve. Ötletes kontraszt hozzá a szinte gyerekmondóka-szerű ének, konkrétan Marilyn Mansontól a "This Is The New Shit"-et juttatta az eszembe. A popos zenei alap mögött az a NIN-esen borult zajongás meg hab a tortán. 8/10

9. Make-Out Song
Ha erre a számra csinálnának egy klipet, az szerintem letarolná a világot. Green Day-es, punkos indítás után jön némi ska-beütés, aztán a refrénnél vissza a torzított gitár, hozzá bónuszként némi vicces 70-es évekbeli szintihangzás, az ének meg olyan aranyosan önfeledten fíílgúúd, hogy az kész! 9,5/10

10. Ultra
Ez egy teljesen átlagos popszám, semmi extra, nem lóg ki a többi közül se jó, se rossz irányban. Annyira nem jó, hogy meghallgatás után fél órával emlékezz rá, de annyira nem rossz, hogy léptetni kelljen. Szóval közepes. 6/10

11. Kiss A Girl
Így a végefelé sajna kezd elég unalmassá válni az album. Mondjuk a lightos leszbi felhangokkal fűszerezett szöveg meg a refrénben a gitárzajongás ment rajta valamennyit:-) 6,5/10

12. Babydoll Gone Wrong
Kár, hogy ilyen halál unalmas lett a vége. Gonosz leszek, annyira nem rossz, de lepontozom, mert három ennyire unalmas számot nem kellett volna beraknia a végére. 5/10

Szóval, mindent összevetve, bár minden poplemez ilyen lenne. Nem tökéletes, de olyan szeretnivalóak a hibái, hogy azért egy erős 9/10-es pontszámot bőven megérdemel. (Meg aztán, ha most maximum pontszámot kap, akkor a következő albumra mit adok majd?)"

Copyright soccx.gportal.hu